Áldozócsütörtök – Urunk, Krisztusunk mennybemenetelének ünnepére

“Mennybemenetelével tehát testi jelenlétére nézve eltávozott szemeink elől, de nem azért, hogy megszűnjék még a földön vándorló hívők között jelen lenni, hanem azért, hogy sokkal jelenvalóbb erejével kormányozza mind a mennyet, mind a földet. Sőt, ígéretét, hogy velünk marad a világ végezetéig, épp mennybemenetelével teljesítette; amint teste minden egek fölé emelkedett, úgy ereje és befolyása szétáradt és elhatott az ég és a föld végső határáig.”

Kálvin János

A nagypiszanicai református templom tornya

Az idén május 24-én Debrecen adott otthont a 2009 óta megrendezésre kerülő Magyar Református Egységnapnak, melyre a Kárpát-medence minden szegletéből, sőt a tengerentúlról is összesereglettek a református hívek, több ezren, hogy kifejezzék és megéljék összetartozásukat, hogy találkozzanak egymással. Sok-sok találkozás történik ezeken az alkalmakon: évenként ismétlődők és több évtizedes hiányt pótlók, előre eltervezettek és teljesen váratlanok, sőt, új ismeretségek is köttetnek – mind megannyi örömteli pillanat… A személyes találkozásokon kívül ilyenkor számos eseményre is sor kerül az egység jegyében – így volt ez ebben az esztendőben is. Az Egységnap előnapján, május 23-án, pénteken reggel először a Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács ülését tartották meg, majd
ezután a Nagytemplomban sor került a Magyar Református Egyház Közös Zsinatára, melyen hivatalosan is felvették tagjaik közé az ausztráliai magyar reformátusokat, azaz az Ausztráliai Magyar Református Egyházak Szövetségét. Pénteken este volt még egy ünnepi gálaműsor a Kölcsey Központban, szombaton délelőtt pedig össz-Kárpát-medencei nőszövetségi konferencia a Nagytemplomban. A programsorozatot sok-sok kísérőrendezvény is tarkította: koncertek, református kórusok bemutatkozása, közös éneklés, Jókai 200 címmel
könyvbemutató és kiállításmegnyitó, szintén a Jókai 200 jegyében mai diákok és öregdiákok vetélkedője, diákszínpadi előadás, udvari vidámságok és finomságok, ezenkívül kerekasztal-beszélgetések, a Református Kollégium Baráti Körének évi közgyűlése, lehetőség a kollégium Múzeumának, Nagykönyvtárának és az Oratóriumnak az ingyenes megtekintésére, osztály- és évfolyamtalálkozók, ifjúsági programok, különböző gyermekfoglalkozások, sportversenyek, táncház, közös kenyérdagasztás és -sütés, öregdiákok kézműves vására és a lehetőségek piaca: vagyis különböző református értékeket bemutató standok.

Mindezen program-kavalkád közepette azonban a találkozó központi eseménye a szombat délutáni szabadtéri közös úrvacsorás istentisztelet volt. A Nagytemplom előtt fölállított színpadon az Igét Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette a Zsolt 5,8 alapján: „De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és
szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.” Mind a négy magyarországi református egyházkerület püspöke imádkozott az istentiszteleten, a főgondnokok pedig a fölolvasás szolgálatát végezték. Így az alkalom végén fölolvasták a Magyar Református Egyház Közös
Zsinatának ünnepi nyilatkozatát is. Több ezer hívő hallgatta élőben a főtéren, vagy kivetítőn keresztül a templomban az igehirdetést, vett részt a közös éneklésben, az imádságban, fogadta az áldást, és részesülhetett az úrvacsora szentségében. A szent jegyeket a tér több pontján is kiszolgáltatták az ezzel megbízott lelkipásztorok. Ez az esemény: a közös ünnepi istentisztelet jelenti mindig, jelentette ebben az esztendőben is az egész rendezvénysorozatnak, az egység megélésének a csúcspontját. A Magyar Református Egységnap idei vezérigéje pedig a lelki megújulásról szólt: „Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!” (Jer 4,3b) Egyházunkat lelkipásztoraink és Zsinati Tanácsunk tagjai képviselték a debreceni rendezvényen, részt vettek – ki-ki a maga feladatának megfelelően – a Diakóniai Egyeztető Tanács, a Közös Zsinat, a nőszövetségi konferencia munkájában, valamint áhítat-tartás és az úrvacsoraosztás szolgálatában.

Az Egységnapnak volt egy kedves itthoni színfoltja is: ebből az alkalomból Várdarócon a másnapi, vasárnapi istentiszteleten Lábadiné Kedves Klára tanárnő és Dr. Lábadi Károly egy úrvacsorai kelyhet adományozott Isten dicsőségére a gyülekezetnek. Isten ádja meg munkálkodásukat a reformátusok megmaradásáért!

„Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6, 68b)

A Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács gyűlése

A Magyar Református Egyház Közös Zsinata

Megsütötték a magyar református egység kenyerét – Szenn Péter püspök áhítatot tartott ezen az alkalmon

Kárpát-medencei nőszövetségi vezetők

Szabadtéri közös úrvacsorás istentisztelet

A várdaróci gyülekezet átveszi a Lábadi házaspár ajándékát

Május második vasárnapján Kórógyon és Kopácson a hittanosok az istentisztelet keretében rövid, de megható műsorral szolgáltak az édesanyák és nagymamák felé, majd egy-egy szál virággal kedveskedtek nekik.

Isten éltesse őket, és áldja meg hosszú élettel, hogy sokáig örülhessünk nekik!

Az eszéki konkatedrális fennállásának 125. évfordulóját ünnepelte egy díszes rendezvénnyel, amelyen különböző keresztény felekezetek tiszteletbeli vendégei is részt vettek. Az eseményen jelen voltak a Szerb Ortodox Egyház, az Evangélikus Egyház és a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház képviselői.

Az ünnepség tiszteletteljes és közösségi szellemben zajlott, méltóképpen megemlékezve a konkatedrális hosszú történelméről és szerepéről Eszék vallási és kulturális életében.

Osječka konkatedrala obilježila je 125 godina postojanja svečanom proslavom kojoj su nazočili počasni gosti iz različitih kršćanskih denominacija. Među uzvanicima su bili predstavnici Srpske pravoslavne crkve, Evangeličke crkve i Reformirane Kršćanske Kalvinske Crkve.

Svečanost je protekla u ozračju poštovanja i zajedništva, odajući počast dugoj povijesti i značaju konkatedrale u vjerskom i kulturnom životu Osijeka.

Szombaton csodás estében lehetett részünk Kopácson!

Egyházunk kultúrestet szervezett, amelyen Rékasi Károly magyar színművész előadását tekinthettük meg Wass Albertről „Szerelmem, Erdély” címmel. A művész úrnak sikerült 60 percben bemutatnia az ismert író és költő teljes életútját, az abban levő magaslatokkal és mélypontokkal együtt. A jelenlevő nézők mind el voltak ragadtatva az előadástól – volt, akinek még könny is szökött a szemébe…

Jónak tűnik ez a kezdeményezés, melynek célja, hogy elhozzuk a magyar kultúrát a mi kis közösségeinkbe is, és ezzel lehetőséget adjunk a nagyvárostól, nagy színházaktól távol lakó nemzettársainknak, hogy olyan művészeti élményben legyen részük, amely valóban értéket képvisel, s ami hozzájárul identitásunk, nyelvünk, kultúránk megőrzéséhez. Azt gondolom, hogy az egyház és a kultúra kéz a kézben járnak. Ezért szeretnénk a jövőben a rendszeres hitmélyítő konferenciáink mellett évente legalább egyszer kultúrestet is szervezni – amilyen ez a mai alkalom is volt. Isten segítsen minket ebben.

Turšić Darko missziói előadó