2025. október 27-én Zágrábban a Ferences rend szervezésében imaközösségre gyűltünk össze a békéért, ahogy 25 éve Assisi városában ökumenikus és felekezetközi egységben. Együtt imádkoztunk, énekeltünk Istennek, hogy ne legyen több háború!

(Filippi 4,7)

“Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.”

Szenn Péter

Bódás János: Új kenyér

“Az új búza már ömlik a garatra.

A föld hálás volt, most is fizetett.

Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted?

Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak,

ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett,

a vetőket, az aratót, a molnárt,

a péket, s kik a kenyeret kihordták…

De az égre is emeld fel szemed,

(tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad) s töltse be szíved csendes áhítat, mikor az új kenyeret megszeged.”

Forrás: Laskói Általános iskola facebook oldala

2025. augusztus 30-án egy olyan presbiteri konferenciára gyűltünk össze bellyei templomunkban, amelyre a meghívó nem csak presbitereknek szólt. Ennek köszönhetően gyülekezeti tagjaink közül is többen eljöttek. A nyitó áhítatot a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Harangozó László tartotta.  Jézus a tengeren jár – ezt a történetet olvasta föl a Mk 6,45-52 igeverseiből. Igemagyarázatában elmondta, hogy milyen könnyű Istenben bíznunk, amíg jól mennek dolgaink, amíg minden rendben van az életünkben, de ha valami rossz történik velünk  – Sokszor elég csak egy apróság! -, értetlenül állunk az események előtt, nem értjük, miért pont velünk történik ez. Pedig tudomásul kell vennünk, hogy Isten az övéit megpróbálja – sokszor a viharba, az éjszakába küld bennünket, de el nem hagy! Életünk minden mozzanatában hívjuk segítségül az Ő nevét, mert Ő állandóan közbenjár értünk!

Az áhítat után  Dr. Nemes Pál ügyvéd, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka a presbiteri szolgálatról szólt az egybegyűltekhez. Többek között elmondta, milyen legyen egy presbiter: fontos a belső elhívás a szolgálatra; gyakorolja a hitét; legyen realista, azaz vegye tekintetbe, hogy mik az adott gyülekezet adottságai; tudja elfogadni mások véleményét, és ne sértődjön meg, amikor nem az ő akarata érvényesül; legyen optimista a szolgálatában. Hogy mekkora a presbiterek felelőssége, arra a szentgyörgyvölgyi gyülekezetet hozta föl példának: e kicsiny közösségben 90 éven keresztül nem volt lelkész, csak presbiterek, és mégis él a gyülekezet a mai napig. A presbiterek fő feladata Istenhez segíteni a környezetükben élőket – ez azonban egyszersmind minden egyes hívő feladata is!

Ezután következett a Kárpátaljai Református Egyház főgondnokának, Danku Gábornak a beszámolója egyházáról, és arról, hogyan élnek az emberek az ő szülőföldjén a háború árnyékában. Elmondta, hogy nagyon sokan külföldre menekültek a háború elől – a református egyháztagoknak is igen nagy hányada, ami az egyéb nehézségek mellett anyagilag is komoly kihívás elé állítja a gyülekezeteket. Az ottani református egyháznak 108 gyülekezete van, melyekben 75 lelkipásztor szolgál, továbbá van 4 líceuma (hasonló iskola, mint nálunk a gimnázium) közel 600 diákkal és 13 óvodája 200 óvodással. Van református gyermekotthonuk is, melyben 84 gyermeket nevelnek, további 100 gyermek pedig nevelőszülőknél nyert elhelyezést. Két rehabilitációs központjukban 70 speciális igényű gyermekkel foglalkoznak. Az idősekről a házi beteggondozó szolgálat munkatársai gondoskodnak: ők 340 idős beteget ápolnak. Mindezek mellett az egyház diakóniai  központja és a gyülekezetekben működő ingyenkonyhák havonta több, mint 16 ezer adag ételt készítenek és osztanak szét a rászorulók között. Láthatjuk tehát, hogy az egyház Isten Igéjének hirdetésén kívül példaértékű pedagógiai, diakóniai és szeretetmunkát is végez. Ugyanakkor szomorúságra ad okot, hogy a háborúnak, és ebből kifolyólag az elvándorlásnak egyelőre nem látni a végét. Mi lesz a fiatalokkal? A reménytelennek tűnő helyzetben azonban már korábban jött Istentől egy megerősítés, amit a főgondnok úr meg is osztott velünk. Ezt az Igét kapta: „Bár szétszórtam őket a népek közé, messze földön is emlegetnek engem, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.” (Zak 10,9b) Ezért a végső szó a reménységé!

Konferenciánk harmadik előadásában püspökünk, Szenn Péter a  Hercegszöllősi Kánonokról, vidékünk első egyházi törvénykönyvéről beszélt, amelyről elmondta: annak ellenére, hogy 449 évvel ezelőtt született, mégsem úgy kell fölfognunk, mint egy történelmi dokumentumot. Bár nem tartalmaz sok olyan dolgot, melyek a jelenben foglalkoztatnak bennünket (pl. gender-kérdés), illetve tartalmaz olyanokat, melyeket ma megmosolygunk (pl. a tánc tilalma) – ezeket az adott kor, illetve a mai kor szempontjait figyelembe véve kell szemlélnünk. Mindezekkel együtt a Hercegszöllősi Kánonok artikulusai ma is megszívlelendők, hiszen Isten élő Igéje alapján fogalmazták meg azokat!

Konferenciánk záróáhítatára a kultúrotthonban elköltött ízletes ebéd után került sor. Wébel Zsolt, a (magyarországi) Baranyai Református Egyházmegye esperese Ábrahám Sodomáért való könyörgését véve alapul (1Móz 18,22-32) az imádság fontosságára, annak mélységére, az Istennel eltöltött idő minőségére igyekezett ráirányítani figyelmünket.

A konferencián összegyűlt perselypénzt és adományokat a Kárpátaljai Református Egyházkerület céljaira ajánlottuk föl.

Köszönjük minden szolgálattevőnek, hogy lelki-szellemi táplálékkal láttak el bennünket! Köszönjük a Bellyei Református Egyházközségnek és Bocka Magda gondnok asszonynak a vendéglátást, valamint a Bellyei Járásnak, a karancsi Szabó pincészetnek és a kopácsi Lakatos családi vállalkozásnak, hogy adományaikkal hozzájárultak konferenciánk költségeihez!

Soli Deo gloria!

Kanalas Erzsébet

Augusztus 10-én megkezdődött Egyházunk nyári gyermektábora. Idén együtt táborozunk a Drávaszögi Árpád Fejedelem Cserkészettel, így a Keresztyén szó a nevünkben hangsúlyosabbá vált. Ezen a táboron keresztül megmutatkozik, hogy a reformátusokat és a katolikusokat nem a különbségek választják el, hanem a hasonlóságok kötik össze és formálják közösséggé.

Ez éven is, hagyományszerűen vendégül látunk egy kárpátaljai lelkészcsaládot. Szeretnénk ebben a nehéz időben is kárpátaljai testvéreinknek egy kis felüdülést nyújtani.

A tábor résztvevőit Szenn Vanda lelkipásztor köszöntötte. Felhívta arra a figyelmünket, hogy ez a tábor abban más, hogy Krisztus van a középpontban, éppen ezért Rá figyelve teszünk mindent. Odafigyelünk egymásra, segítjük egymást. Nem csapatként, hanem közösségként működünk.

A kezdő áhitatot Ötvös Károly kárpátaljai lelkipásztor végezte a 84. Zsoltár 6. verse alapján..

A vacsora után csatlakoztunk az Euroclub programjához, ahol a gyermekeink kiválóan teljesítettek.

Szívből jövő őszinte hálával és köszönettel tartozunk Magyarország Kormányának és a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának, hogy támogatásukkal segítették a táborunk megvalósulását!

Ez éven is a KOEN 2025-ös tananyagát használjuk fel.

1.nap Szenn Péter püspök úr tartotta a reggeli áhitatot a Mk 11, 27-28. igeversek alapján. A gyerekek szeméből zenés reggeli tornával űztük ki az álmot. Az első hittanórát Szenn Vanda lelkipásztor vezette, melyen Mózes születésének, elhívásának történetét és az Igéretet helyezte a szívünkre Isten, hogy Ő mindig előttünk jár minden dolgainkban.

Este cserkész énekeket tanultunk.

Napi Aranymondás: “Én az Úr, a Te Istened erősen fogom a Te jobbodat, és ezt mondom: Ne félj, én megsegítelek!” (Ézs 41, 13)

A 2.napot ismét áhitattal kezdtük a Márk ev. 12,6-7.versei alapján. A hittanórán, melyet Bešlić Annamária missziói lelkipásztor tartott, az Egyiptomból való kivonulás- és a Vörös tengeren való átkelés történetét dolgoztuk fel. A közös áhitatot Szenn Vanda lelkipásztor tartotta a Jeremiás 29,11. vers alapján, majd vendégünk érkezett: Bedekovics Péter, a Magyar Cserkészszövetség volt elnöke. Sipos Tűr Klára, az itteni cserkészelnök elmondta a cserkészetük megalakulásának rövid történetét, hogy hogyan inspirálták a magyarországi cserkészszövetség tagjai ezt a kezdeményezést. Nekünk is megtanították a cserkészek 10 parancsolatát, imádságát és cserkész énekekkel, játékokkal ismerkedtünk, játszottunk..

A közös fürdőzés és foglalkozás után este zenés program volt..

Napi Aranymondás: “Az Úr harcol értetek! Ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,14).

3.nap a hajnali áhitatot Ötvös Károly lelkipásztor tartotta a Mt 6, 8. verse alapján. A hittanórán Sipos Tűr Klára segítségével tovább haladtunk Mózes történetében. A keserű víz története volt a következő vízjel, ami Isten csodái között tanít minket eligazodni.

Igyekszünk minden nap mindenféle kézműves foglalkozásokkal kiegészíteni a programunkat. Gyöngyöt fűzünk, fonálból karkötőt készítünk, valamint origami, festés, rajzolás is felkelti a kicsik és nagyok érdeklődését.

A délutáni fürdés rendhagyó módon a közeli Krapanj szigetén történt.

Este ismét cserkész játékokat játszottunk.

Napi Aranymondás: “Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr. Boldog az az ember, aki Ő benne bízik!” (Zsoltárok 34,9).

4.nap-csütörtök. A reggeli áhitat után, melyet Szenn Péter püspök úr tartott, a mai napon tovább haladtunk a KOEN 2025-ös anyaga alapján és Víz fakadt a kősziklából Refidimben. A hittanórát Ötvös Lilla hitoktató tartotta.

Ma is rengeteget játszottunk és fürödtünk… Olyan jó érzés gyermekeinket úgy látni, hogy odafigyelnek egymásra, közösen énekelnek és imádkoznak, együtt követik Isten csodás történeteit.

Napi Aranymondás: “Ha valaki szomjazik, jőjjön hozzám és igyék!” (Jn 7,37)

5.nap – péntek: Az utolsó vízjel, Isten csodája a választott népen a Jordánon való átkelés. A gyerekek Szenn Vanda lelkipásztor segítségével kövekből emlékoszlopot is építettek, hogy emlékezzünk…

Este újra a játéké volt a szerep, focival és ügyességi játékokkal próbálhatta ki mindenki magát.

Napi Aranymondás: “Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete.” (1 Krónika 16,34)

6.nap – szombat. A héten megtanulhattuk, hogy jeleken keresztül Isten az Ő jelenlétét bizonyítja életünkben. Előttünk jár, jobbunkat fogja, erősen tart, nem hagy el. Nem kell félnünk, mert Ő megsegít. Ezt érezhetjük, láthatjuk, ami számunkra békességet és boldogságot ad.

Napi Aranymondás: “Maga az ÚR megy előtted, Ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5 Mózes 31,8)

Augusztus 17. – vasárnap: indulunk haza.

Hálásak vagyunk elsősorban Istennek, hogy kirendelte nekünk az alkalmat, hogy róla tanulhassunk és élvezzük az általa kínált jót. Másodsorban a szülőknek, akik ránk bízták gyermekeiket. Harmadsorban támogatóinak, akik anyagilag lehetővé tették táborozásunkat.

A gyermekekkel való foglalkozás nem látványos, nem nyereséges, de hisszük, hogy a kis magocskákat elvetettük a szívükbe, amit idővel fává növeszt Istenünk.

Reggel Szenn Péter püspök úr indított bennünket útnak igei üzenettel a Fillipi levél 3, 4-14. versek alapján.

Isten áldjon Mindannyiunkat!