2024. december 2-án Hercegszöllősön megemlékeztünk a 80 évvel ezelőtti partizánterror áldozatairól, közöttük kiemelt helyen nagytiszteletű Faragó Ferencről. Annál a márványtáblánál hajtottunk fejet, amelyet 2014-ben állíttattunk a református mártír lelkipásztor-esperes emlékére a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház lelkipásztorainak adakozásából, és melyet az idén felújítottak.
A gyülekezet együtt énekelte a gályarab lelkipásztorok énekét: „Térj magadhoz, drága Sion…“ Szenn Péter püspök az Efezusi levél 5, 14-16 alapján hirdette Isten Igéjét: ”Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: ‘Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.’ Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” A püspök Faragó Ferencre emlékezve elmondta: azt tudjuk róla, hogy a legnehezebb időkben is, amikor az számított, hogy ki milyen nemzetiségű, milyen vallású, vagy milyen ideológiát követ, ő hűséges pásztorként a helyén maradt, és istápolta azokat az embereket, akiknek szükségük volt a segítségre, vigasztalásra és megerősítésre. Mert a Krisztust követő ember nem a maga életét akarja megmenteni és jobbítani, hanem a Krisztus parancsolata szerint szereti a felebarátot önfeláldozó szeretettel – legyen az akár ellenség is. Ő tudta, hogy nincs más választása, mint az, hogy hitvalló legyen, az embert szeresse, Istent tisztelje és Krisztust kövesse.
A püspök úr megemlékezett az 1945 márciusában eltűnt Klemm Tivadar katolikus plébánosról is, akiről nem tudható biztosan, hogy hova vitték el – állítólag az alberti gyűjtőtáborban ölték meg sokadmagával. Hálát adott továbbá a jelenkor kárpátaljai református lelkészeiért is, akik közül Faragó Ferenchez hasonlóan egyetlenegy sem hagyta el szolgálati helyét a háború dúlta országban, ahol a magyarságnak az űzése is naponként történik. Végezetül hangsúlyozta, hogy mi, mai keresztyének is legyünk hitvallók, valljunk színt, és a magunk példájával elöljárván úgy irányítgassuk utódainkat, hogy azok a nehéz időkben ne engedjenek a kísértésnek, ne a gonosz oldalára álljanak, ne a könnyebbet válasszák, hanem legyenek hitvallók, és legyenek kitartók a hitben.
Majd főtisztelendő Almási Róbert katolikus plébános, a Diakóvár-Eszéki Főegyházmegye horvátországi magyarokért felelős referense szólt az egybegyűltekhez, és többek között a következőket mondta: Faragó Ferenc lelkipásztor tanúságtételére tekintünk, és mártírtársaira, akik előttünk már a hősies hűség jelét adták! A feltámadt Krisztus azonban megvilágítja tanúságtételüket, és így megértjük a mártíromság értelmét. Ezzel kapcsolatban Tertulliánusz megállapítja: „Valahányszor kioltjátok egyikünk életét, mi sokasodunk: a mártírok vére új keresztények magja.” (Apol., 50,13). Mindazok vereségében és megaláztatásában, akik az evangélium miatt szenvednek, olyan erő működik, amit a világ nem ismer: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” – mondja Szent Pál (2Kor 12, 10). A fegyvertelen és győzedelmes szeretet ereje ez a látszólagos vereségben is. Ez az erő legyőzi a halált.
Az ökumenikus igei szolgálatot az Úr Jézus imádságának közös elmondásával zártuk. Ezután a két szolgálattevő áldást mondott, majd elénekeltük a 90. zsoltárt. Végezetül Sója Dénes nyugalmazott parlamenti képviselő kért szót, hogy megossza gyermekkori élményeit és érzéseit a súlyos időkről. Az emlékező gyülekezetben ott voltak a mártír lelkipásztor leszármazottai és rokonai, és egyházunk lelkipásztorai is.