2026. február 14-én, szombaton ünnepélyes keretek között adtunk hálát Istennek a 251 éves rétfalui templom fölújításáért, amely a legrégebbi református templomunk Horvátország területén. A hálaadó istentiszteletre nemcsak Rétfaluból és Eszékről, hanem országos egyházunk többi gyülekezetéből és nem csak a gyülekezetekből jöttek szép számmal vendégek, érkeztek a határainkon túlról, és jöttek hivatalos vendégek is – így 10 órára teljesen megtelt a templom.

Az ünnepi istentiszteleten a liturgiát Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese vezette, a kántori szolgálatot pedig Dezső Dario, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem művésztanára látta el. Igét hirdetett egyházunk püspöke és Rétfalu lelkipásztora, Szenn Péter a 2Thessz 3,1 alapján: „Végezetre imádkozzatok értünk, atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőítessék, amiként ti köztetek is.” Prédikációja elején meleg szavakkal méltatta elődje, Andel Ilona Hedvig nyugalmazott lelkipásztor hűséges szolgálatát, aki mindvégig erős bástyaként megállva, imádsággal és Igével fölfegyverkezve pásztorolta a gyülekezetet, szinte teljesen eggyé válva azzal. A püspök személyes vallomásként hozzátette, hogy eddigi lelkipásztorkodásának egyik legszebb élményét jelentette e templom fölújítása, aminek csúcspontja az volt, amikor a mózesszékbe bevésve megtalálták az eddig takarásban levő fönti Igét. Mielőtt tehát fölmegy a lelkész a szószékre, a hívek imádkozzanak érte, hogy általa „az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőítessék”. Mert ha mi nem tesszük ezt, megteszik majd helyettünk mások… Egyébként igehelyek bevésve több helyen is találhatók a templomban, melyek  mind Isten dicsőségéről beszélnek, csakúgy, mint Asztalos Botos János gyönyörű festett fa-kazettái – mintegy hirdetve erről az épületről már 250 évvel ezelőtt is: Nem csak tégla! Ez ma is érvényes! Mert, bár most kívül-belül gyönyörű ez a templom, mitsem érne azonban a hívek, a szorgos egyháztagok nélkül. A püspök kiemelte a rétfalui hívek odaadó segítségét, ahogyan a renoválás végeztével tisztították a templomot és környékét, ahogyan egymás kezéből vették ki a munkát, csak hogy minden ragyogjon, amikorra kell. Ora et Labora – mondja a latin mondás, a református keresztyén szolgálat jelszava: Imádkozz és dolgozz! Számunkra a munka is istentisztelet, s ha így éljük életünket, Isten gondviselésébe helyezve, akkor az boldog lehet, bármi történik körülötte. A fölújított rétfalui templom mindenestől Isten áldását hirdeti: Isten áldása számunkra a jelentős összegű magyar és horvát állami támogatás is, amit hálás szívvel fogadtunk! A püspök az ismert énekverssel zárta gondolatait:

Jöjjön el a te országod, / Töltse be uralkodásod,
Ó, mi Királyunk, e földet; / Szaporítsad seregedet,
Drága igédnek kész szállást, / Adj mindenütt szabad folyást.

Dr. Nyári Denisz, az eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem docense a történész szemével mutatta be Rétfalut és református templomát. A helység története egész az Árpád-korig nyúlik vissza. Jelentős szerepet töltött be a török időkben, amikor számos környékbeli település elnéptelenedett: Rétfalu lett ezek menedéke. Akkoriban több lakosa volt, mint Eszéknek, s a 18-19. századra a környék legerősebb református településévé vált. Templomát 1752-ben kezdték építeni, de a folyamat sok évig elhúzódott a Habsburgok különböző korlátozó intézkedései miatt, melyekkel a reformáció egyházait sújtották. Ilyen volt többek között az is, hogy református templom nem állhat az utcán – ezért került a rétfalusi templom is az udvarba. II. József császár türelmi rendelete később ezt föloldotta más korlátozásokkal együtt, így épülhetett meg akkor már a harangtorony is – de erre az alapkőletételtől számítva több, mint 40 évet kellett várni. A rétfalui református templom a Dél-Dunántúl egyik legértékesebb műemléke – s hogy ez így van, abban nagy szerepet játszanak festett fa-kazettái. Azt mondhatjuk, hogy ez a templom ötvözete a népművészetnek, az esztétikának és a helyi kegyességnek. Egy igazi magyar ékszerdoboz!

A történelmi visszatekintés után elhangzott a  templomszentelő imádság, melyet Kolumbán Gábor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület  püspökhelyettese mondott el. Ezután  csodálatos zenei élményben lehetett részünk, mely egyben hitmélyítő alkalom is volt: a

BorzsaVári zenekar, azaz Kovács Sándor feleségével és három gyermekével Kárpátaljáról érkezett hozzánk, hogy Istent dicsőítő és szívet-lelket melengető zenélésükkel, énekükkel megörvendeztessenek bennünket. Még együtt-éneklésre is invitáltak minket a megzenésített Házi Áldás éneklésekor. Az egyes zeneszámok között az édesanya szívhez szóló üdvözlő szavait, bizonyságtételeit hallgathattuk meg. A végén azt kívánta mindnyájunknak, hogy mi is úgy tegyünk, mint az egyszeri suszter, akit megkérdeztek,  mivel foglalkozik, s ő erre ezt válaszolta: –  Várom Krisztust, és közben javítom a cipőket… Megrendítő és felemelő hitbeli és esztétikai élményt jelentett a BorzsaVári zenekar!

Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős   államtitkára elcsukló hangon meg is jegyezte, hogy milyen nehezére esik ezek után megszólalni… Ünnepi beszédében hangsúlyt fektetett a horvát és a magyar nép kapcsolatára, amely az évszázados együttélésből is következik. Mind a horvátországi magyarok, mind a magyarországi horvátok szerves részei a két ország többségi nemzetének, s helyzetüket tekintve elmondhatjuk, hogy a mai kor aranykor: óvodák, iskolák és más intézmények épülnek, templomok újulnak meg itt is, ott is. Mindkét nemzet fölismerte a hit megtartó erejét. A rétfalui templom is a horvát és a magyar kormány közös finanszírozásával vált ilyen széppé, s itt nem szabad megfeledkezni a helyi gyülekezet jelentős hozzájárulásáról sem. Egy fölújított templom nemcsak építészetileg jelent értéket, hanem hozzájárul az adott közösség lelki és nemzeti megerősödéséhez. Az államtitkár úr Isten áldását kívánta az egész közösségnek.

Mivel a renoválás folyamán sor került a már hosszú évtizedek óta használaton kívül álló orgona fölújítására is, külön is hálát adtunk érte – ezt az imádságot Wébel Zsolt, a magyarországi Baranyai Református Egyházmegye esperese mondta el.

Dr. Hoppál Péter egyházzenész, karnagy, a Pécsi Református Kollégium egykori igazgatója, jelenleg parlamenti képviselő is szólt az egybegyűltekhez. Ő történelmi távlatokba helyezte  mai ünnepünket. 500 évvel ezelőtt, 1526-ban a magyarok vezette, de sok horvát, cseh, lengyel harcost is fölvonultató keresztyén sereg súlyos vereséget szenvedett az oszmán erőktől Mohács mezején – ezért is nevezzük ezt a szomorú eseményt mohácsi vésznek. A magyarság vezető nélkül maradt, letargiába süllyedt. Ekkor állt elő Sztárai Mihály prédikátor, aki szintén részt vett a mohácsi csatában, és a halálból az életbe vezette vissza ennek a vidéknek a magyarságát. 120 egyházközséget alapított Baranyában és Szlavóniában, újra reménységet plántálva az emberek szívébe. Majd évekkel később Hercegszöllősön zsinatra gyűlt össze 40 lelkipásztor, és megalkotta  Alsó- és Felső-Baranya egyházközségei számára azt a rendszabályzatot, amelyet ma Hercegszöllősi Kánonok néven ismerünk. Ennek az idén 450 éve. Ez a két múltbeli esemény nemesíti mai hálaadó ünnepünket – fogalmazott Hoppál Péter. Fölszólalását Magyarország alkotmányának utolsó mondatával zárta: „Isten, áldd meg a magyart, legyen béke, szabadság és együttműködés!”

A hirdetések keretében Szenn Péter püspök köszöntötte a más felekezetek képviselőit, majd  a gyülekezet gondnokával, Ferenc Lászlóval együtt köszönetét fejezte ki a megjelenteknek, többeknek név szerint is egy-egy szerény ajándék kíséretében. Hathatós támogatásáért távollétében is köszönetet mondott Jankovics Róbertnek, a horvátországi magyarság parlamenti képviselőjének. Ezután sor került a gyülekezetek ajándékainak átadására, amit egy megható jelenet zárt: az Andel lelkészházaspár lánya, Márta, a rétfalui gyülekezetnek ajándékozta azt a Bibliát, amiből egykoron édesapja, Andel Károly lelkipásztor hirdette az Igét ebben a templomban.

Hálaadó istentiszteletünket Nemzeti Imádságunk eléneklésével zártuk.

A templomi ünnepség után a megjelenteket terített asztal várta a paplakon és a szomszédos Népkör közösségi termében, s ez testünk táplálása mellett igazi közösségépítő alkalom is volt.

Köszönjük a felemelő élményt, és köszönjük a Rétfalui Református Egyházközség meleg vendégszeretetét!

Kanalas Erzsébet