A mai hivatalos látogatásom során Zdenci faluban, Orahovica közelében, egy harangtoronyra bukkantam, amely mély kíváncsiságot ébresztett bennem. Ivano Balta akadémikussal folytatott beszélgetés során megtudtam, hogy a 18. század elején szinte az egész falu református vallású volt. Ennek ellenére nem építettek templomot. A pontos ok nem ismert, de feltételezhető, hogy a sokác többségű környezet és az ellenreformáció nyomása miatt nem akarták kitenni magukat veszélynek.
A istentiszteleteket gazdag gazdák házában tartották, minden vasárnap másik háznál. Ez a gyakorlat a közösség összetartásáról, bölcsességéről és alkalmazkodóképességéről tanúskodik egy olyan korban, amikor az intézményi láthatóság elnyomást vonhatott maga után. Az egyetlen nyilvános hitbeli jel a harangtorony, az imára való hívásként és a jelenlét jeleként szolgált – diszkréten, de határozottan.
Ez a történelmi epizód nem csupán helyi érdekesség, hanem a csendes ellenállás, a lelki bátorság és a pásztori bölcsesség szimbóluma. A kihívások idején a közösség megtalálta a módját, hogy hű maradjon hitéhez, miközben megőrizte biztonságát. A templom nélküli harangtorony egy korszak világítótornyává válik, amely arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a szolgálat, az identitás és a lelki jelenlét határairól…
Turšić Darko
