ožujak | 2026 | Áldás, békesség! Köszöntjük a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház oldalán!

2026. február 28-án konferenciára gyűltünk össze a szlavóniai Kórógyon, hogy beszéljünk református identitásunkról, arról tanuljunk, hogy kik vagyunk, hol a helyünk, mi a feladatunk a világban. A Magyarországi Református Nőszövetséget kértük meg, tanítsanak minket arról, hogy amit tudunk református identitásunkról, hogyan alkalmazzuk azokon a területeken, ahol élünk és működünk. A nőszövetség működése az “egymás terhét hordozzátok” bibliai jelmondaton alapul, de hogy ezt hogyan csináljuk naponként, ahhoz kaptunk segítséget ezen az alkalmon. Együttlétünket áhítattal nyitotta meg Szenn Péter püspök a konferencia mottójául választott igével: “Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap felé.” (Péld 31,25) Az ember boldogságáról beszélt, ami rejtély, de szükséges hozzá, hogy a vágyaink összhangban legyenek a lehetőségeinkkel. A hívő ember boldogsága pedig függ attól, hogy a helyén van-e és teszi-e azt, amit kell. A társ, a nő ebben az elhivatottságban biztos pont lehet, hogy a bizonyosságot elérjük. Békesség, amely megőrizheti szívünket Istennek.

Az első előadást Koncz-Vágási Katalintól, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökétől hallottuk, aki hangsúlyozta, hogy az öntudatos református nő biblikus. Egyedüli zsinórmértéke a Biblia. Ehhez igazodik az élete, és ezért rendíthetetlenül kitartó, hűséges és hősies a viselkedése. Ha számunkra ezek az értékek a legfontosabbak, akkor Istennél van a mi szívünk, és egyben a mi kincsünk is nála lesz.

Mayerné Pátkai Tünde dunántúli elnök arról beszélt, hogy az evangélium szerint reformált nő mindig tisztában van azzal, honnan jön: vagyis ő Isten megváltott és elhívott gyermeke, akinek van hivatása, amiben szüntelenül meg kell újulnia Isten és az ő igéje által tartott tükör segítségével. Ugyanakkor észre kell vennünk a mai fiatalok útkeresését is, ami sokszor demotivált és tele van szorongással, félelemmel – ez újabb missziói lehetőség a hitben idősebb (presbiter) testvérek számára.

Nagy Zsoltné tiszántúli megbízott elnök arról szólt, milyen a vezetett vezető(nő). Mindenkinek szüksége van vezetésre, még a vezetőnek is. A kétségeink és kérdéseink között Istenhez kell fordulnunk bizalommal, mint Salamon, és bölcsességet kell kérnünk tőle. Tennünk kell a dolgunkat, hogy használjunk annak a közösségnek, amiben élünk, dolgozunk, örülünk, ünnepelünk. A keresztyén ember következetes, és ha felállította a fontossági sorrendet, akkor rendet is rak az életében éppen ott, ahol van, amiben van.

Lakó Julianna dunántúli és országos titkár, valamint Böndörné Jaksa Judit dunamelléki titkár bizonyságtétele következett. “Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom” – hallottuk mindkettejüktől. Julianna, aki egy multinacionális cég munkatársa, hiszi, hogy Isten kezét fogva a keresztyén nő helyt tud állni a munkahelyén, a családban és a közösségben. Judit pedig alkalmatlansága történetében vallotta, hogy bár töredezett a lelkiállapota, Isten kezét fogva mégis békessége van.

A záróáhítatot Szenn Vanda horvátországi elnök tartotta a Jn 13, 34-35 alapján. Arról beszélt, hogy a tanítványság igazi ismérve a szeretet. Ezzel a paranccsal, hogy “Szeressük egymást!” Jézus a keresztyén ember teljes életvitelét meghatározta. Mi nem tudjuk utánozni a Krisztust a feltétel nélküli szeretetben és az önfeláldozásban, de tudunk az ő segítségével helytállni, szolgálni és használni munkában, családban és közösségben.

A lélek táplálása után a testet is tápláltuk. Különös köszönet illeti a kórógyi asszonyokat, akik sütemény-csodákkal fejedelmi lakomává tették az ebédet. Köszönjük Koncz Zsolt: A református nő című versét és Kel Rózsikának a Virágcsokor című vers felolvasását, amivel szerette volna megköszönni a kapott áldásokat. Soli Deo Gloria!

Szenn Vanda lelkipásztor,

a Horvátországi Református Nőszövetség elnöke