Imaközösség a béékért Zágrábban

2025. október 27-én Zágrábban a Ferences rend szervezésében imaközösségre gyűltünk össze a békéért, ahogy 25 éve Assisi városában ökumenikus és felekezetközi egységben. Együtt imádkoztunk, énekeltünk Istennek, hogy ne legyen több háború!

“És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

(Filippi 4,7)

 

“Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.”

Szenn Péter

Kenyérmegáldás a laskói általános iskolában

2025. október 25-én a laskói általános iskolában megünnepeltük a Kenyér és a föld terméseinek napját.
Szenn Péter – a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke és Almási Róbert – a Horvátországi magyarok katolikus referense, Bellye és Laskó plébánosa megáldották és megszentelték a kenyeret.
A tanulók sok fantáziával, szorgalommal és mosollyal készítettek mesebeli jeleneteket természetes anyagokból – őszi termésekből, levelekből, kukoricából, tésztából és sok másból. A munkákat zsűri osztályozta. A legszebb alkotások helyezést értek el és a tanulók, akik készítették jutalomban részesültek.
Büszkék vagyunk tanulóink szorgalmára, kreativitására és összetartására!
 
25. listopada 2025. godine u osnovnoj školi Lug obilježili Dane kruha i zahvalnosti za plodove zemlje.
Petar Sen, biskup Reformirane kršćanske kalvinske crkve i  Robert Almási, Župnik Bilja i Luga, katolički referent Mađara u Hrvatskoj posvetili i blagoslovili su kruh.
Učenici su s puno mašte, truda i osmijeha izrađivala prizore iz bajki koristeći prirodne materijale – plodove jeseni, lišće, kukuruz, tijesto i još mnogo toga. Radove je ocjenjivao žiri. Najbolji radovi su rangirani i učenici koji su ih radili dobili su nagrade.

Ponosni smo na trud, kreativnost i zajedništvo naših učenika!

Bódás János: Új kenyér

“Az új búza már ömlik a garatra.

A föld hálás volt, most is fizetett.

Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted?

Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak,

ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett,

a vetőket, az aratót, a molnárt,

a péket, s kik a kenyeret kihordták…

De az égre is emeld fel szemed,

(tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad) s töltse be szíved csendes áhítat, mikor az új kenyeret megszeged.”

Forrás: Laskói Általános iskola facebook oldala

Gyermekvédelmi konferencia a Kárpát-medencében – Szakértők regionális találkozója

2025. október 15-én és16-án Berekfürdő adott otthont a Kárpát-medencei Református Gyermekvédelmi Konferenciának, amelyet a Református Szeretetszolgálat szervezett.

A rendezvény célja a református közösségek közötti együttműködés erősítése és a gyermekvédelem terén szerzett tapasztalatok megosztása volt.

A konferencián előadóként részt vett Turšić Darko lelkipásztor, missziói előadó is, aki egyházunk képviseletében egy rövid előadást tartott. Beszédében kiemelte a helyi közösségekben felmerülő kihívásokat és lehetőségeket a gyermekvédelem terén, hangsúlyozva a lelki támogatás, az oktatás és a szolidaritás fontosságát. A konferencia rámutatott arra, hogy a gyermekvédelemben nagyon fontos figyelembe venni a regionális kulturális és vallási sajátosságokat!

Harangtorony Zdenciben – a református hit csendes jelenléte

A mai hivatalos látogatásom során Zdenci faluban, Orahovica közelében, egy harangtoronyra bukkantam, amely mély kíváncsiságot ébresztett bennem. Ivano Balta akadémikussal folytatott beszélgetés során megtudtam, hogy a 18. század elején szinte az egész falu református vallású volt. Ennek ellenére nem építettek templomot. A pontos ok nem ismert, de feltételezhető, hogy a sokác többségű környezet és az ellenreformáció nyomása miatt nem akarták kitenni magukat veszélynek.

A istentiszteleteket gazdag gazdák házában tartották, minden vasárnap másik háznál. Ez a gyakorlat a közösség összetartásáról, bölcsességéről és alkalmazkodóképességéről tanúskodik egy olyan korban, amikor az intézményi láthatóság elnyomást vonhatott maga után. Az egyetlen nyilvános hitbeli jel a harangtorony, az imára való hívásként és a jelenlét jeleként szolgált – diszkréten, de határozottan.
Ez a történelmi epizód nem csupán helyi érdekesség, hanem a csendes ellenállás, a lelki bátorság és a pásztori bölcsesség szimbóluma. A kihívások idején a közösség megtalálta a módját, hogy hű maradjon hitéhez, miközben megőrizte biztonságát. A templom nélküli harangtorony egy korszak világítótornyává válik, amely arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a szolgálat, az identitás és a lelki jelenlét határairól…
Turšić Darko