“A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timóteus 3, 16-17)
Fontos egyháztörténeti eseményre emlékezhetünk a mai napon, mert 1590. július 20-án fejezték be a magyar nyelvre fordított Biblia nyomtatását. Károli Gáspár – hat református lelkésztársa segítségével – 1586-ban kezdte meg az Ó- és Újszövetség magyarra fordítását, s három éven belül elkészült vele. A Károli-biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték el és mintegy másfél évvel később, 1590. július 20-án fejezték be, így a fordítás megkezdése után négy évvel nyomtatásban is megjelent az első teljes magyar nyelvű Biblia, megközelítőleg 800 példányban.
(Forrás: A Tiszáninneni Református Egyházkerület oldala)
A bellyei református templomunk porig égett a horvát honvédő háborúban. Isten dicsőségére és a bellyei reformátusok örömére a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház jelentős horvátországi és anyaországi támogatással felújíttatta. Ekkor megsemmisült az úrasztala is, csak a talpazata maradt meg. Azt most László Ottó felvidéki kovácsművész restaurálta és arra talpazatot kovácsolt. A ráhelyezett masszív kőlemez pedig szilárdan egyensúlyban tartja.
“Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!” (Zsoltárok 73, 25)
“Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.” (Máté 5, 15)
Laskói református templomunk ékes dísze László Ottó, felvidéki kovácsművész alkotása. A monumentális csillár magán hordozza a laskói népviselet elemeit és a templom Asztalos Botos János által készített bútorzat motívumait.
A Kárpát-medencei Darócok XII. Találkozóját tartották 2024. július 5-7. közt a Baranya megyében található Drávaszög-i VÁRDARÓCON!
Várdarócra érve kedves fogadtatásban volt részük az ideérkezőknek. A viszontlátás öröme kölcsönös volt a helybéliekkel és darócbeliekkel egyaránt! A találkozó szervezésében ezúttal is oroszlánrészt vállaló MICHELI ZSOLT köszöntötte a jelenlévő 8 képviseletet. A Tájházban vetítéssel egybekötött helytörténeti ismertető következett Péter Irén, nyugalmazott Tanárnő tolmácsolásában. A darócok festményeinek vándorkiállítása láttán sok-sok múltbeli emlék is felelevenedett. Ezután az udvarban a zászlók közé helyezték a nádasdarócit is, majd szabadtéri vacsoránál könnyed beszélgetés és néptánc-est zárta a nyitórendezvényt.
Szombaton eseménydús nap volt, gazdag, színes programmal, kirándulással.
Vasárnap emlékkoszorúzásra került sor a 3 éve elhunyt KARAKAS ATTILA sírjánál, aki a magyar kulturális élet alappillére volt Várdarócon. Szavalatával minden eddigi találkozót gazdagított. Emléke legyen áldott!
Az előkészített jegenyefa a Darócok közös földjébe került apák és fiaik által, a találkozó folytonosságának, szellemiségét őrző átörökítésének jelképéül is. A várdaróci faragómester kivitelezésében minden település neve felkerült a fakeretre, utókornak üzenetértékkel: együvé tartozunk!
A várdaróci református templomban közös ünnepi istentiszteletet is tartottak. Az igei szolgálatot Ft. SZENN PÉTER püspök végezte. Meglepetéssel készült a tibolddaróci zenésztársuk, Szabó Zsolt, akinek orgonajátéka és egyedi, markáns énekhangja betöltötte a templomot, valamint a szívüket is. Ugyanakkor nagyon megható volt a tibolddaróci Gál István Pege, a daróckutatás megálmodója, az édesapa és nagyobbik fia bátor kiállása, Kadosának szép szavalata a Darócok zászlaja alatt.
A kultúrotthonban elfogyasztott finom ebéd után ki-ki elbúcsúzott vendéglátójától és egymástól is. Köszönet az együttlét öröméért, minden élményért, ami összekovácsolta a résztvevőket e hétvégén, megerősítve abban, hogy „egy vérből valók vagyunk”!
