Utolsó földi útjára kísértük Lángh Endre lelkipásztort, a Horvátországi Keresztyén Kálvini Egyház nyugalmazott püspökét

Az Úr életének 95. évében szólította magához Lángh Endrét, egyházunk nyugalmazott püspökét, akitől november 5-én vettünk búcsút Vinkovcin.

A koporsó mellett Szenn Péter püspök hirdette az Igét a 69. zsoltár 10. verse alapján: “Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” Gyászigehirdetésében elmondta, hogy a Krisztusban való egység alapján gyűltünk össze, mint olyanok, akiknek Isten Igéje a kegyelem biztonságát adja – vagyis azt, hogy az értünk meghalt és feltámadott Úr Jézus érdeméért bűnbocsánatunk és örök életünk van. Szólt arról is, hogy a lelkipásztori hivatás sok lemondással jár, ami azt jelenti, hogy a család sokszor háttérbe szorul, de a másik oldalon ott a sok áldás is. Lángh Endre testvérünk még a legnehezebb időkben is hirdette Jézus Krisztust. Az újonnan megalakult Horvátországban vállára nehezedett az egyházépítés, a más felekezetekkel történő kapcsolatépítés komoly feladata, de amit tett, az mind Isten dicsőségét szolgálta. Közel 50 évig volt lelkipásztor, 18 évig püspök – és számára ez szolgálat volt. Nagyon szerette az egyházát! Mi, az utódok és Isten kegyelmének részesei úgy búcsúzunk elhunyt testvérünktől, ahogyan azt a Feltámadottban hívő keresztyének teszik: Viszontlátásra!

A temetési igehirdetés után Đuro Hranić római katolikus érsek, a Đakovo-eszéki főegyházmegye vezetője szólt a gyászoló egybegyűltekhez. Részvétét fejezte ki saját maga és az egész Horvátországi Katolikus Püspöki Konferencia nevében. Személyes visszaemlékezésében elmondta, hogy még középiskolásként ismerte meg Lángh Endrét, az akkor már fiatal lelkipásztort, később pedig, amikor ő is pap, majd püspök lett, jó kapcsolat alakult ki közöttük, egyetértésben építették az ökumenét a két egyház között. Ebből aztán nemcsak hivatalos, hanem személyes mély barátság is lett.  A katolikus egyházvezető azt mondta, hogy Lángh Endre püspök az ő számára barát, apa, idősebb testvér volt.

A sírnál Hájek János lelkipásztor olvasta föl a feltámadás Igéit, végezetül pedig elénekeltük az Isten velünk! Viszontlátásra! kezdetű énekünket.

A búcsúszertartáson a gyászoló családon, egyháztagjainkon, gyülekezeteink gondnokain, presbiterein és lelkipásztorain, valamint Đuro Hranić érseken kívül jelen volt Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke;  Oláh István és Beszterczey András Debrecen-nagytemplomi lelkipásztorok a Magyarországi Református Egyház képviseletében; Samir Vrabec eszéki evangélikus lelkész;  Lazar Kovačević jelenlegi és Josip Jendričko nyugalmazott püspök a vinkovcei székhelyű Crkva Božja képviseletében; dr. Damir Špoljarić teológiai professzor, az eszéki pünkösdista gyülekezet lelkésze; David Kovačević, az eszéki protestáns teológiai fakultás tanára, valamint Josip Erjavac tordincai római katolikus plébános.