Nőszövetségünk megalakulásának 20 éves évfordulóján a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház 2024. november 9-én Rétfaluban konferenciát rendezett. A kezdetektől bábáskodó régi és az új vezetés együtt ünnepelt a gyülekezetek képviselőivel, de együtt ünnepeltek velünk a vajdasági és a felső-baranyai testvéreink is, akikkel együtt vagyunk jóban-rosszban, múltban, jelenben és jóreménység szerint a jövőben is.

A rétfalusi Népkörnek hálásak vagyunk, hogy a méltó helyszínt biztosította, és így egy ihletett környezetben épülhettünk lelkileg és testileg is.

Nőszövetségünk vezérigéjének üzenete indított útnak bennünket, és előadásról előadásra jobban erősödtünk abban az elhatározásban, hogy nekünk, nőknek fontos, egyedül ránk háruló küldetésünk van, amit minden körülmény között meg kell tennünk. (Lukács 6,31: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is a képpen cselekedjetek azokkal.”)

Szenn Vanda elnök áhítatában beszélt arról, hogy a cselekedeteinknek van egy előfeltétele, ami ösztönző kell, hogy legyen ránk nézve. Előbb nekünk kell megtenni az első lépést, hogy arra kapjunk választ. És ez részévé válik a nagy egésznek, ami boldogító és bátorító a folytatáshoz.

Dr. Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke előadásában életigenlő bibliai nőkről beszélt, akik hátukon tartják a szent dolgokat, akik példaképeink lehetnek a helyzetfelismerésükkel, kitartásukkal, állhatatosságukkal és missziójukkal.

P.Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség előző elnöke pedig arról szólt előadásában,

hogy milyen fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk és kiéi vagyunk. Meg kell tudnunk fogalmazni magunknak és másoknak, hogy Krisztust követők vagyunk, ami egyben a hitvallásunk is.

Andel Ilona, a Horvátországi Református Nőszövetség előző elnöke záró áhítatában a bibliai Ruth hitvallásával a hűséget és a békességet helyezte a szívünkre, ami számunkra, hívő nők számára a mértéket és az értéket jelenti. (Ruth 1,16-17: „Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”)

Köszönjük Egyházunknak, hogy segít minket, teret ad nekünk, és ezáltal gazdagodunk és kiteljesedünk a közös küldetésünkben, hogy „emberhalászok” legyünk. Isten áldjon mindnyájunkat! Soli Deo Gloria!

Különös köszönetet mondunk a rétfalusi gyülekezetnek, a Népkör vezetőségének és tagjainak, valamint Lakatos Krisztiánnak és Farahó Zsoltnak!