2024. május 26. – Könyvbemutató Laskón a „Magyar Református Egység Napja” alkalmából
Bešlić Annamária bejegyzései
2024. május 25. – Konferencia Kopácson a „Magyar Református Egység Napja” alkalmából
2024. május 22. – Ünnepi hangverseny a „Magyar Református Egység Napja” alkalmából
„Körülmények, adottságok és szándékok” – „Remény, hit, szeretet”
Egy hívő keresztyén ember élete alapjának a Szentírásban található Isteni kijelentést tartja. Vallja az Apostoli Hitvallást, hitelveit a II.Helvét hitvallás és a Heidelbergi Kátét foglalja össze. Isten törvényeit tíz parancsolatban foglalta össze. Mindemellett a Heidelbergi Káté 115. kérdése és válasza így szól: „Miért prédikáltatja Isten olyan szigorúan a Tízparancsolatot, ha ebben az életben senki sem tarthatja meg?“ Először azért, hogy egész életünkben egyre jobban megismerjük bűnös természetünket, és így még inkább kívánjuk bűneink bocsánatát és a Krisztusban való igazságot. Továbbá, hogy a Szentlélek kegyelméért könyörögve szüntelenül törekedjünk arra, hogy egyre jobban megújuljunk Isten képére, míg végül e földi élet után elérjük a tökéletességet.“
Amikor Pál apostol a Korinthusiakhoz írott levelében a kegyelmi ajándékokról beszél, a 12. fejezet zárómondatában ezt írja: „…megmutatom nektek a legkiválóbb utat.“ (1Kor. 12, 31b.) Ezután a mondat után következik az a fejezet, melyben a „szeretet“-et jellemzi 13 versen keresztül. A 13.vers pedig így szól: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.“
Semmiképp sem szeretném, hogy írásom kontextusukból kiragadott Igeversekkel való keresztényi felsőoktatásnak tűnjön, csupán szerettem volna összekapcsolni olyan, még hittanórán tanult alapgondolatokat, melyeket egy hitét gyakorló keresztyénnek naponta a szívében-lelkében-gondolataiban-tetteiben újra és újra magáénak, szükségesnek kellene éreznie, hiszen a kísértő nagyon jól ismeri gyenge pontjainkat, tudja, mikor hol hogyan kell támadnia és rombolással romlásra vezetnie bármelyikünket.
A napokban egy cikket olvastam az egyik református gyülekezeti oldalon, s egy olyan „hármas“ felsorolás ragadta meg a figyelmemet, melyet semmiképp sem sikerült összhangba helyeznem a fent említett keresztyéni tanításokkal. „Körülmények, adottságok, szándékok“ – melyek egy bizonyos megoldást kellene, hogy lehetővé tegyenek. Ez a három szó nem tehet lehetővé megoldást. A felsoroltak bizonytalanságot, kétségeket, emberi igényeket és célokat sugallnak, melyek távol állnak a mi Urunk által tanított keresztyéni magaviselettől, példamutatástól és hitbeli nagykorúságtól.
A „körülmények“ sohasem állandóak, viszont a mi Istenünk ad egy támpontot, mely sohasem változik! Ez pedig a reménység, mely magabiztossá teszi létünket, akármilyen helyzetben is vagyunk.
Az „adottság“ túlságosan személyreszóló ahhoz, hogy ezt teljeskörűen értelmezhessük. Mindannyiunk külön adottsága az egyéni hit, mely hit átvezet bennünket a közösségi hit megélésébe. A keresztyén ember életében nem szabad, hogy helye legyen olyan adottságnak, mely távol tartja őt akár egyéni, akár közösségi hitétől.
A „szándék“ pedig, vajon mi más állhatna egy hívő keresztyén szándékának hátterében, mint a szeretet?
Bármilyen egyházi vonatkozású megoldásról is legyen szó, úgy gondolom, ilyen felfegyverkezéssel nem sokra jutnak sem a lehetőségek, sem a megoldások kérdésében. Legyen szó bármelyik egyház, bármelyik gyülekezet, akármelyik gyülekezeti taggal kapcsolatos kérdésről, ha mi sem szeretnénk ítélet alá esni, akor jobb lenne a jó Istenre hagyni az ítélkezés lehetőségét és annak jogát.
Adja a Mindenható, hogy ne feledjük el azt a Krisztusi tanítást, amelyet még gyermekként tanultunk, s amit gyermekeinknek is igyekszünk továbbadni akár szülőként, nagyszülőként, lelkipászorként, egyháztagként: az imádság fontosságát. Imádkozzunk hitünk megtartásáért és növekedéséért, Krisztus egyházának megmaradásáért és bővüléséért, egyházunk testének és tagjainak egységéért, testi-lelki kapcsolatáért, őszinte szívért és buzgó lélekért, hogy kegyelmi ajándékainkat mindannyiunk javára használhassuk fel.
„Bízd az Úrra dolgokat, akkor teljesülnek szándékaid.“ (Péld 16, 3)
Bešlić Annamária, segédlelkész
Áldozócsütörtöki istentiszteli alkalmak gyülekezeteinkben
Az Év könyve – Lábadi Károly: Hercegszöllős és zsinata
A Magyarországi Református Egyház Zsinata a Doktorok Kollégiumának javaslatára az „Év Könyve” díjban részesítette Lábadi Károly: Hercegszöllős és zsinata című monográfiáját, melyet a Kálvin Kiadó jelentetett meg.
A díjátadásra 2024. április 28-án Fótón, az Északpesti Református Egyházmegye énekkarainak találkozóján került sor.
Az elismerést dr. Vladár Gábor professzor, a Doktorok Kollégiumának elnöke, aki méltatta dr. Lábadi Károly munkásságát, és dr. Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója adta át.
Szeretettel gratulálunk!
Elhunyt Huszár Pál
Forrás: reformatus.hu – 2024. április 28.
Huszár Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület két cikluson át szolgáló főgondnoka és a Magyarországi Református Egyház ugyancsak két cikluson át szolgáló zsinati presbiteri elnöke, a Veszprémi Református Egyházmegye korábbi főgondnoka, a Várpalotai Református Egyházközség presbitere, gimnáziumi és egyetemi tanár hazatért megváltó Urához.
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
„A mai napon, 2024. április 28-án, a vasárnapi istentisztelet után kaptuk a hírt, hogy mindannyiunk Pali bácsiját hazahívta az Úr.
Az általa hívő bizonyossággal olyan gyakran idézett, fenti Ige jutott eszünkbe azonnal. Milyen vigasztalóan ragyog fel ez a gyönyörű Ige most is előttünk, amely elvesz minden félelmet és megváltó szeretetével átöleli életünket, hiszen csakis az a mi vigasztalásunk, hogy életünkben és halálunkban az Úréi vagyunk (Róm 14,8); és az ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róm 8,38–39).
Ezzel a bizonyossággal adunk hálát dr. Huszár Pál testvérünk életéért, mindazért, amit az Úr általa elvégzett közöttünk szeretett egyházunkban, az Isten országának építésében” – írja Steinbach József püspök a Dunántúli Református Egyházkerület elnöksége, vezetése és esperes-főgondnoki kara nevében a refdunantul.hu oldalon.
A temetési istentisztelet időpontjáról hamarosan hírt adnak.
A dunántúli reformátusok oldalán az alább közölt, nemrégiben készült életútinterjúval emlékeznek az elhunytra az örök életbe vetett boldog reménységgel.
Huszár Pál 1941 júniusában született Várpalotán. Édesapja korai elvesztése után édesanyja nevelte nagy szeretetben öt testvérével. A gyermekkor meghatározó személye volt számára lelkipásztora, Fejes Sándor, aki nagyban hozzájárult reformátussá, magyarrá és értelmiségivé való neveléséhez.
Tanulmányai során pedagógusi diplomát szerzett a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem és többféle nyelvi szakon. Szülővárosában tanított a Thuri György Gimnáziumban huszonnyolc éven át. Részt vett a Veszprémi Egyetem német nyelv és irodalom tanszékének megszervezésében. Utolsó éveiig tanított a Pápai Református Teológiai Akadémián.
Huszár Pál 2009 és 2021 között volt a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, ugyanebben az időszakban a Magyarországi Református Egyház Zsinatának presbiteri elnökeként is szolgált.
Ez idő alatt a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház utazó nagyköveteként számos helyen tett látogatást az elszakított, de hitben el nem szakítható magyaroknál. Munkásságát több rangos díjjal is elismerték, a többi között a Károli Gáspár-díjjal, a Magyar Érdemrend középkeresztjével és a Pro Pannonia Reformata díjjal.
Steinbach József püspök: Egységben, hitben és reménységben szeretnénk szolgálni
Forrás: reformatus.hu – 2024. április 24.
A délelőtti zárt zsinati ülést követően Steinbach József püspök nyilatkozott a sajtónak. A beszéd alatt felsorakozott mögötte a három másik püspök, valamint a főgondnokok. Az új lelkészi elnök hangsúlyozta, „a megrendülés időszaka után, feltámadott Urunkban bízva, az ő szavára figyelve, egységben, hitben és reménységben szeretnénk szolgálni”.
Steinbach József újonnan megválasztott zsinati lelkészi elnök
Mögötte a képen balról jobbra: Fekete Károly tiszántúli püspök, Balog Zoltán dunamelléki püspök, Pásztor Dániel tiszáninneni püspök, Molnár János tiszántúli főgondnok, Nemes Pál dunántúli főgondnok, Veres Sándor dunamelléki főgondnok, Molnár Pál tiszáninneni főgondnok
Fotó: Hurta Hajnalka
– Alázattal, hittel, reménységgel, Jézus Krisztus ügye és a református anyaszentegyházunk iránt elhívott szeretettel álltam meg ma délelőtt a zsinati tagok előtt, és állok most a szélesebb nyilvánosság elé. Zsinatunk tagjai úgy döntöttek, hogy a következő két és fél évben engem bíznak meg a lelkészi elnöki feladatokkal. Nem készültem erre a szolgálatra. Isten megtartó kegyelmében bízva, szeretett egyházunkért vállaltam el a jelölést – kezdte meg sajtónyilatkozatát zsinati lelkészi elnökké választása után Steinbach József püspök.
Az egyházi vezető kiemelte: – Az Urat kérem, hogy tegyen alkalmassá, hiszen új megbízatásommal még több szolgálatról és felelősségről van szó, amelyre tekintve csak megrendülni lehet. Püspöki szolgálatom ideje alatt pásztori lelkülettel igyekeztem odafigyelni a rám bízottakra. Személyesen hálát adok Istennek, hogy mindenkor, minden nyomorúságom és gyarlóságom ellenére adott erőt odaadóan szolgálni. A konfliktusok között is vallom a krisztusi szelídség erejét.
– Zsinatunk közösségében is bűnbánatot tartottunk, holnap úrvacsorai közösségben leszünk együtt. Szeretnénk bocsánatot kérni mindazoktól, akiket megbántottunk, akik csalódtak bennünk. Azért imádkozunk és cselekszünk, hogy Isten fordítsa javunkra a megpróbáltatásokat, újítson meg bennünket – hangsúlyozta.
Fontos kérdésként jelölte meg, hogy „miként vehet részt az egyház a közéletben úgy, hogy hiteles és egyetemes örömhírt hirdető, lelkigondozói, tantói és prófétai szolgálata ne sérüljön; miként tud az egyház békességet teremteni és hidakat építeni, krisztusi szeretettel fordulva minden ember felé”. – Azok felé is, akik teljesen mást gondolnak, mint mi – tette hozzá.
– Szeretnénk megnyugodni, elcsendesedni és megtisztulva megújulni abban a küldetésben, amit az élő Isten, az életet kiteljesítő örömhíre által bízott ránk; valamint szeretnénk hűséggel folytatni azokat a szolgálatokat, amelyeket évszázadok óta áldásosan végzünk – mondta.
– Tekintsenek arra – kérte a közvéleményt –, hogy a Magyarországi Református Egyházban és szélesebb közösségünkben, a Magyar Református Egyházban egységgel és alázattal mindent megtettünk és megteszünk azért, hogy a nehéz helyzetben lévők, bántalmazottak, rászorulók ügyét a Jézus Krisztustól tanult szeretettel hordozzuk. Miként azt püspöktársaimmal, valamint a főgondnokainkkal együtt – akik itt állnak – már korábban is hangsúlyoztuk: „Gondoskodó szeretettel fordulunk azon gyermekek felé, akik gyülekezeteinkben, óvodáinkban, iskoláinkban nevelkednek, Bethesda kórházunkban gyógyulnak, és akik a hátrányos helyzetűeknek létrehozott Bárka táborainkban találkoznak az élet örömeivel, Isten szeretetével. Az ő életük megóvása és gazdagítása, sebeik gyógyítása mindannyiunk szent kötelessége.”
– Egyházunkban, és azon kívül is, eddig is és ezután is elfogadhatatlan bármiféle bántalmazás! Gondoljunk tehát az általunk végzett, örömhírt hirdető, közösségeket teremtő, lelkigondozói, oktató-nevelői és diakóniai szolgálatainkra! Továbbra is eleven maradt a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház szolgálata. Az ukrajnai háború kitörése óta közel 345 ezer fő számára nyújtottunk valamilyen segítséget határon innen és túl. Az emberi segítségnyújtás mellett továbbra is imádságainkban hordozzuk szeretett kárpátaljai református magyar testvéreinket a próbatételek idején. Békességért könyörgünk azokra gondolva, akik szerte a világon konkrét háborútól szenvednek – emlékeztetett.
Végül kifejtette: – A megrendülés időszaka után feltámadott Urunkban bízva, az ő szavára figyelve, egységben, hitben és reménységben szeretnénk szolgálni. Az egyház bántható, visszaverhető, olykor kihaltnak látszik, de Isten szeretete mindenkor munkál. Jézus Krisztus ügye örök reménységgel teljes ügy, mindenkor.
Ökumenikus alkalom a bellyei református templomban
2024. április 19-én, pénteken 15:00 órai kezdettel Ökumenikus istentiszteletet tartottunk a Bellyei Református Egyházközségünk templomában. Đuro Hranić, érsek igehirdetésének a János Evang. 21, 15-17. versei adtak alapot:
„Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat”
Nagyon szépen köszönjük a bellyei gondnok asszonynak, Bocka Magdának, a Kopácsi Református Egyházközség presbitériumának és gondnokának, Kettős Lászlónak a segítséget, valamint a Bellyei Járásnak a támogatását.
Ökumenikus alkalom Bellyén – Ekumenski susret u Bilju
Keresztyén Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Szeretettel hívunk és várunk Mindenkit a 2024. április 19-én, pénteken 15:00 órai kezdettel tartott Ökuménikus alkalmunkra a bellyei református templomunkba.
Szolgálnak: Mons. Đuro Hranić, katolikus érsek és Ft. Szenn Péter, református püspök
„Ő pedig íg válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.“
(Lk 10, 27)
Kršćanska braćo i sestre u Gospodinu Isusu Kristu!
Sa ljubavlju Vas pozivamo na Ekumenski susret, koji će se održati 19. travnja 2024. godine, u petak u 15:00 sati u Bilju u našoj reformiranoj crkvi sa službom Mons. Đure Hranića katoličkog nadbiskupa i Petra Sena reformiranog biskupa.
„On govori: „Ljubi Gospodina, svojega Boga, svim srcem, svom dušom, svom snagom i svom svojom misli; i svojega bližnjega kao samoga sebe!“
(Ev. Lk 10, 27)