Ebben az évben egyházunk központi Reformáció napi istentiszteletét a bellyei református templomban tartottuk október 31-én, fél 5 órai kezdettel. A többi gyülekezetből is odasereglő hívek számára kicsinynek bizonyult templomunk – legalábbis ami az ülőhelyek számát illeti -, úgyhogy jó néhány padot, széket kellett még behozni, hogy senki ne maradjon állva. Örvendetes hiány, amikor nem a hívek vannak kevesen, hanem a hely kevés! Amíg a helypótlás történt az ifjak segítségével, a gyülekezet zsoltárokat énekelt, majd elkezdődhetett az istentisztelet. Szenn Péter püspök hirdette az Igét az 5Móz 6,6-7 alapján: „És ez igék,
amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” A püspök őszinte, mindent érintő, erőteljes prédikációjában Kálvint idézve elmondta: Isten az igéket először valóban a szívükbe szeretné beülteteni,
nehogy a feledékenység valaha is ellophassa ezeket, utána pedig megparancsolja, hogy folytonosan beszélgessenek róla gyermekeikkel. Ez a fölszólítás ugyanúgy szól ma nekünk is! Elhangzott a reformátorok jelszava is latinul, ahogyan ők megfogalmazták, az ún. „öt sola”:
sola scriptura, sola fide, sola gratia, solus Christus, soli Deo gloria. Az igehirdetés után az evangélikus és a katolikus egyház meghívott képviselői is röviden szóltak az egybegyűltekhez. Samir Vrabec eszéki evangélikus lelkész ezzel az Igével zárta üdvözlő szavait: „Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11) Almási Róbert újonnan kinevezett bellyei plébános pedig elmondta: jó, hogy volt reformáció, mert annak hatására a katolikus egyház is jó irányban változott. Személy szerint pedig nagyon örül, hogy testvérként lehet jelen a református közösségben. Az istentisztelet keretében sor került még egy eseményre: bár kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel átadtuk hittanos gyermekeinknek a Magyar Református Szeretetszolgálat által adományozott tanszercsomagokat, melyeket ők hálás szívvel fogadtak. Köszönjük szépen a Szeretetszolgálatnak!
Végezetül elénekeltük nemzeti imádságunkat, ezzel zárva ünnepi együttlétünket. Áldott alkalom volt!



















