2024. november 25-én megkezdődött az Országos Intézményes Diakóniai Konferencia, valamint a Kárpát medencei református diakóniai egyeztetö tanácsa és gyülése Balatonszárszón az SDG Konferencia Központban. Egyházunkat az alkalmon Tursic Darko képviseli.

Részletesebben az alkalomról: https://diakonia.hu/2024/11/25/orszagos-intezmenyes-diakoniai-konferencia-2/

Nőszövetségünk megalakulásának 20 éves évfordulóján a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház 2024. november 9-én Rétfaluban konferenciát rendezett. A kezdetektől bábáskodó régi és az új vezetés együtt ünnepelt a gyülekezetek képviselőivel, de együtt ünnepeltek velünk a vajdasági és a felső-baranyai testvéreink is, akikkel együtt vagyunk jóban-rosszban, múltban, jelenben és jóreménység szerint a jövőben is.

A rétfalusi Népkörnek hálásak vagyunk, hogy a méltó helyszínt biztosította, és így egy ihletett környezetben épülhettünk lelkileg és testileg is.

Nőszövetségünk vezérigéjének üzenete indított útnak bennünket, és előadásról előadásra jobban erősödtünk abban az elhatározásban, hogy nekünk, nőknek fontos, egyedül ránk háruló küldetésünk van, amit minden körülmény között meg kell tennünk. (Lukács 6,31: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is a képpen cselekedjetek azokkal.”)

Szenn Vanda elnök áhítatában beszélt arról, hogy a cselekedeteinknek van egy előfeltétele, ami ösztönző kell, hogy legyen ránk nézve. Előbb nekünk kell megtenni az első lépést, hogy arra kapjunk választ. És ez részévé válik a nagy egésznek, ami boldogító és bátorító a folytatáshoz.

Dr. Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke előadásában életigenlő bibliai nőkről beszélt, akik hátukon tartják a szent dolgokat, akik példaképeink lehetnek a helyzetfelismerésükkel, kitartásukkal, állhatatosságukkal és missziójukkal.

P.Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség előző elnöke pedig arról szólt előadásában,

hogy milyen fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk és kiéi vagyunk. Meg kell tudnunk fogalmazni magunknak és másoknak, hogy Krisztust követők vagyunk, ami egyben a hitvallásunk is.

Andel Ilona, a Horvátországi Református Nőszövetség előző elnöke záró áhítatában a bibliai Ruth hitvallásával a hűséget és a békességet helyezte a szívünkre, ami számunkra, hívő nők számára a mértéket és az értéket jelenti. (Ruth 1,16-17: „Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.”)

Köszönjük Egyházunknak, hogy segít minket, teret ad nekünk, és ezáltal gazdagodunk és kiteljesedünk a közös küldetésünkben, hogy „emberhalászok” legyünk. Isten áldjon mindnyájunkat! Soli Deo Gloria!

Különös köszönetet mondunk a rétfalusi gyülekezetnek, a Népkör vezetőségének és tagjainak, valamint Lakatos Krisztiánnak és Farahó Zsoltnak!

Az Úr életének 95. évében szólította magához Lángh Endrét, egyházunk nyugalmazott püspökét, akitől november 5-én vettünk búcsút Vinkovcin.

A koporsó mellett Szenn Péter püspök hirdette az Igét a 69. zsoltár 10. verse alapján: “Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” Gyászigehirdetésében elmondta, hogy a Krisztusban való egység alapján gyűltünk össze, mint olyanok, akiknek Isten Igéje a kegyelem biztonságát adja – vagyis azt, hogy az értünk meghalt és feltámadott Úr Jézus érdeméért bűnbocsánatunk és örök életünk van. Szólt arról is, hogy a lelkipásztori hivatás sok lemondással jár, ami azt jelenti, hogy a család sokszor háttérbe szorul, de a másik oldalon ott a sok áldás is. Lángh Endre testvérünk még a legnehezebb időkben is hirdette Jézus Krisztust. Az újonnan megalakult Horvátországban vállára nehezedett az egyházépítés, a más felekezetekkel történő kapcsolatépítés komoly feladata, de amit tett, az mind Isten dicsőségét szolgálta. Közel 50 évig volt lelkipásztor, 18 évig püspök – és számára ez szolgálat volt. Nagyon szerette az egyházát! Mi, az utódok és Isten kegyelmének részesei úgy búcsúzunk elhunyt testvérünktől, ahogyan azt a Feltámadottban hívő keresztyének teszik: Viszontlátásra!

A temetési igehirdetés után Đuro Hranić római katolikus érsek, a Đakovo-eszéki főegyházmegye vezetője szólt a gyászoló egybegyűltekhez. Részvétét fejezte ki saját maga és az egész Horvátországi Katolikus Püspöki Konferencia nevében. Személyes visszaemlékezésében elmondta, hogy még középiskolásként ismerte meg Lángh Endrét, az akkor már fiatal lelkipásztort, később pedig, amikor ő is pap, majd püspök lett, jó kapcsolat alakult ki közöttük, egyetértésben építették az ökumenét a két egyház között. Ebből aztán nemcsak hivatalos, hanem személyes mély barátság is lett.  A katolikus egyházvezető azt mondta, hogy Lángh Endre püspök az ő számára barát, apa, idősebb testvér volt.

A sírnál Hájek János lelkipásztor olvasta föl a feltámadás Igéit, végezetül pedig elénekeltük az Isten velünk! Viszontlátásra! kezdetű énekünket.

A búcsúszertartáson a gyászoló családon, egyháztagjainkon, gyülekezeteink gondnokain, presbiterein és lelkipásztorain, valamint Đuro Hranić érseken kívül jelen volt Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke;  Oláh István és Beszterczey András Debrecen-nagytemplomi lelkipásztorok a Magyarországi Református Egyház képviseletében; Samir Vrabec eszéki evangélikus lelkész;  Lazar Kovačević jelenlegi és Josip Jendričko nyugalmazott püspök a vinkovcei székhelyű Crkva Božja képviseletében; dr. Damir Špoljarić teológiai professzor, az eszéki pünkösdista gyülekezet lelkésze; David Kovačević, az eszéki protestáns teológiai fakultás tanára, valamint Josip Erjavac tordincai római katolikus plébános.